,.,, Cejetlek! ,.,, mgrgr

:mancs:

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket

kívánok Mindenkinek!

A hópehely szeretnék lenni 
Karácsony éjszakáján, 
Amely a válladra hull. 
A csillag alakú hópehely az égből, 
A fény, amely rád csorog 
Az utcai füzérből. 
Érintetlen, de mulandó díszed, 
Amelyet megcsodálsz 
De már csak vízcsepp. 
Ragyog a fényektől, aprócska szivárvány 
Játszik most neked éjféli királylányt, 
Mesefilm. 
Nem vagy egyedül. 
Ha a magányos szél füledbe hegedül, 
Az égből lehullt 
Kis hópehely vagyok. 
Vegyél észre 
Mielőtt elolvadok. 
Lennék a havazás, 
Vagy a kandallóban izzó 
Tűzforró parázs. 
A maró hideg, 
A csontig hatoló, 
Hópehely, olvadó, 
A karácsonyi reménysugár 
Ami elkísér, 
A szeretet ünnepén. 
Lennék az éj, ha átölel. 
A remény, amely nem jön el, 
De csak magányos hópehely vagyok 
Vegyél észre 
Mielőtt elolvadok.

"Boldogság természetesen nincsen, abban a lepárolható, csomagolható, címkézhető értelemben, mint ahogy a legtöbb ember elképzeli. Mintha csak be kellene menni egy gyógyszertárba, ahol adnak, három hatvanért, egy gyógyszert, s aztán nem fáj többé semmi. Mintha élne valahol egy nő számára egy férfi, vagy egy férfi számára egy nő, s ha egyszer találkoznak, nincs többé félreértés, sem önzés, sem harag, csak örök derű, állandó elégültség, jókedv és egészség. Mintha a boldogság más is lenne, mint vágy az elérhetetlen után!

Legtöbb ember egy életet tölt el azzal, hogy módszeresen, izzadva, szorgalmasan és ernyedetlenül készül a boldogságra. Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek, utaznak és munkálkodnak e célból, gyűjtik a boldogság kellékeit, a hangya szorgalmával és a tigris ragadozó mohóságával. S mikor eltelt az élet, megtudják, hogy nem elég megszerezni a boldogság összes kellékeit. Boldognak is kell lenni, közben. S erről megfeledkeztek."

"Életünk boldogsága parányi töredékekből áll össze – az apró, elfeledett csókokból és mosolyokból, egy kedves pillantásból, avagy egy szívből jövő jókívánságból."

"…A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival… Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb. Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerjed ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez; sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha… S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?… Jót akart velük?… A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen."

Smile though your heart is aching
Smile even though it's breaking
When there are clouds in the sky
You'll get by
If you Smile through your pain and sorrow
Smile and maybe tomorrow
You'll see the sun come shining through
For you

Light up your face with gladness
Hide every trace of sadness
Although a tear may be ever so near
That's the time (thats the time) you must keep on trying
Smile- What's the use of crying
You'll find that life is still worthwhile
If you just smile.

That's the time (thats the time) you must keep on trying,
Smile- What's the use of crying
You'll find that life is still worthwhile
If you just smile.

Smile though your heart is aching
Smile Even though it's breaking
When there are clouds in the sky- You'll get by

That's the time (thats the time) you must keep on trying
Smile- What's the use of crying
You'll find that life is still worthwhile
If you just
You'll find that life is still worthwhile
If you just smile.

Mit jelent e szó? Önmagát feledni,
S magában érezni a mindenséget,
Egy világot veszteni, s újat nyerni,
Jelenti ez a bűn előtt az édent.

Akarni egy világot, s megszerezni,
És önmagát tagadva meg körében
Benne magát egészen visszanyerni,
Két álmot egy álommá szőni szépen!

Kettős világból teremteni egyet,
melyek magukban csak hiányos árvák,
Új életet alkotni kettő helyett,
Mely acélból s tűzkőből nyerte lángját.